„Vajon mi a közös a csokoládéban, a kutyaeledelben és a szájvízben? Mi az, ami a műsajtban éppúgy benne van, mint a perecben és a fogkrémben? Egy jó adag kémia adalékanyagokkal fűszerezve: szinte nincs termék asztalainkon és tányérjainkban a modern élelmiszer-feldolgozás közreműködése nélkül. Madártollból bonbon vagy péksütemény készíthető, zöldborsóból marcipán, baktériumokból kávétejszín vagy krémsajt – az aromák segítségével minden ehetővé válik.

Szervezetünk azonban abból él, amit elfogyaszt. Az ételek az ember számára bizonyos szempontból olyanok, mint a benzin az autó számára. Senki sem merné megkockáztatni a kísérletet, hogy autójába beletöltsön valamit, aminek ugyan benzinszaga van, de valójában víz benzinaromával. Még akkor sem, ha ez természetazonos benzinaroma.

Ételeink szép új világában a címzett valahol lemaradt. Ha ételeink csak olyanok mintha, olyan az ízük mintha és olyan az illatuk mintha, akkor szervezetünk is csak úgy fog működni mintha…”